Díjazottak neve

Tóth Sándor 1937-ben született Debrecenben. A szíjgyártó szakmával az 1950-es években ismerkedett meg. A családban nem volt ismeretlen a bőrműves mesterség, báty­ja Tóth György tímár, nagybátyja Gellér Imre szíjgyártó mester volt. A mesterséget az 1960-as évektől Kathy László szíjgyártó mestertől, a Népművészet Mesterétől (1976) – aki állítólag még az angol királyi családnak is készített lószerszámot – tanulta meg, az egyik utolsó tanítványaként. 1978-tól mestere biztatására kezdte el saját készítésű tárgyait zsűriztetni. Kulacsokat, sallangokat, kantárokat és más bőrdíszműveket készített. A Debrecenhez közeli Bocskaikertben építette fel műhelyét, amely bemutatóteremként is funkcionált. Szakmáját először a családon belül adta tovább, feleségével, Némethy Erzsébettel dolgozott együtt, aki Népi Iparművész lett. Napjainkban veje is folytatja a mesterséget. Sok tanítvánnyal büszkélkedhetett, tanított szakkörökben, művészeti szakközépiskolában is. Alkotásaival hazai és nemzetközi kiállításokon is sikeresen szerepelt. Dolgozott a debreceni Tímárházban, a Hortobágyi Kézműves Udvar egyik alapítójaként ott is tartott fenn műhelyt. Munkásságát veje, Fogarasi Lajos folytatta, aki apósától megtanult szakmai tudásával szép sikereket ért el, apósa haláláig együtt dolgoztak a bocskaikerti műhelyben. Munkásságához szervesen hozzátartozott az a felismerés, hogy igen kevés szakirányú könyv áll rendelkezésre, ezért feleségével együtt 2001-ben írtak egy bőrös-szíjgyártó szakkönyvet, amely hatalmas hiányt pótolt a szakoktatásban.

2001-ben a művészet Mestere címet magas szintű szíjgyártó, bőrdíszműves tevékenysége elismeréseként kapta meg.