Díjazottak neve

Vajda László Tiszaeszláron született 1953. április 14-én. 1967-ben édesapja tanácsára a rakamazi 135. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetbe iratkozott, és Szép Gábor tiszaeszlári kovácsmester inasa lett. Nagy hatást gyakorolt rá a műhelyben a szakmaszeretet, a munka megbecsülése és az évszázados fogások. A szakmunkásképző befejezése után a tiszalöki Teleki Blanka Gimnázium esti tagozatán tanult, ahol 1974-ben érettségizett. Közben 1973-ig még Szép Gábor mellett dolgozott, majd a Tiszavasvári Vegyesipari Szövetkezetben helyezkedett el. Szakmai fejlődésének fontos állomása volt a Debrecenben letett mestervizsga 1975-ben. Felkérésre 1979-től a tiszavasvári 115. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben lett szakoktató. Az oktatómunka időszakában egyre több, az egykori paraszti életmódhoz, a földműveléshez és a népi építkezéshez kötődő vas- és más fémtárgyat gyűjtött össze, amelyeket elkészített, majd 1983-tól több rangos kiállításon be is mutatta. 1984-ben a debreceni Régi mesterek, mai alkotók című pályázat díjaként Hajdúnánáson és Tokajban olyan alkotótáborokban vett részt, ahol találkozhatott a népművészetet szerető, értő és azt feldolgozásra érdemesnek tartó kézművesekkel, néprajzosokkal, és csatlakozott a Nomád Nemzedék alkotóihoz, kutatóihoz. Szakmai pályafutása új lendületet kapott, végleg elkötelezte magát a népi tárgyalkotó kultúrának, és már célirányosan ennek megőrzését tűzte ki legfontosabb feladatául. Saját műhelye építését az 1980-as évek végén kezdte el, majd Tiszaeszláron megnyitotta a Vajda Kovácsműhelyt. Javította a falu lakóinak szerszámait, mezőgazdasági gépeit, készítette a pályázatokra szánt míves darabokat, de folytatta az 1987-ben elkezdett harangöntést is. A szaktársak összefogásának érdekében Magyarországi Kovács Céh néven egyesületet alapított, illetve a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Népművészeti Egyesületben aktívan szervezte a programokat, ezek közül a tokaji művésztelepen 1987-től megrendezésre kerülő Országos Kovácstalálkozó kötődik legszorosabban a nevéhez.