Díjazottak neve

Ulman István 1951-ben született a Gömör megyei Várhosszúréten. Iskoláit Várhosszúréten, Rozsnyón majd Nagykaposon végezte, ahol 1970-ben érettségizett a Mezőgazdasági Szakközépiskolában. Katonaság után a Gömöri Művelődési Központban nyomdász-grafikusként dolgozott, majd 1975-től a Pelsőci Termelőszövetkezet termelésvezetője volt, 1990-ban saját vállalkozásként Rozsnyó Krajcár néven Magyar Könyvesboltot alapított, 1996-tól a fő foglalkozása a fafaragás. Felmenői között sem asztalosmesterek, sem pásztorok nem voltak, ő mégis gyermekkorától rendkívüli érzékenységet mutatott a fafaragás iránt. 1970-es években fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy milyen jó lenne Gömörben is újrahonosítani a faragást. 1973-ban, majd a későbbi években Erdélybe, Székelyföldre utazott, hogy közelebbről megismerje az ottani fafaragás csodálatos alkotásait. Kós Károly életművének nagy tisztelője. Alkotásai a történelmi Gömörország minden szegletében megtalálhatók, de jutott belőle Ung-vidékre, Bodrogközbe, Kassa vidékére, Csallóközbe és a Székelyföldi Csík-ba is. 

Az anyaország négy évtizedes munkásságáért többször elismerésben részesítette:

• 2000 - Magyar Művészetért Díj
• 2018 - Magyar Örökség Díj
• 2021 - Népművészet Mestere Díj
• 2022 - Magyar Arany Érdemkereszt
• Tiszteletbeli Székely