Magyarország

Szabó Sámuel Tiszalúcon született 1919. április 1-jén. Üknagyapja kerékgyártó volt, s Szabó Sámuel nagyapja is folytatta ezt a szakmát. Édesapja először kovácsinasnak szánta, de egy falubeli fiú rábeszélésére együtt inaskodtak Bártfai István kerékgyártómesternél Tiszapalkonyán. Az inasévek után dolgozott a Hajdúságban, Hejőcsabán, Verpeléten, Gyöngyösön, Jászberényben, Farmoson, Nagykátán és végül Budapesten. Ezen idő alatt kitanulta a kádármesterséget, a szekerek és hintók készítését, sőt még síléceket is készített, megtanulta a kulacs esztergályozását, valamint a szekereket és hintókat díszítő rózsák (szmekliket) faragását is. Mestervizsgát tett 1957-ben, majd 1958-ban meghívást kapott a mezőgazdasági kiállításra, ahol az általa készített játékszekereket mutatta be. Ezekből egy a Parádfürdői Kocsimúzeumban látható. 1962-ig 300 db szekeret és 35 db hintót készített. 1962 után a mezőgazdaság gépesítésével csökkent a kereslet, és ekkor fordult a faragás felé. Foglalkozott faszobrászattal, intarziával is, de a legjobban a népi eredetű faragásokat szerette, a székek, szekrények, tükrök, asztalok, kulacsok, csobolyók, bonbonosdobozok, diótörő, váza stb. faragását. Élete utolsó szakaszában foglalkozott a kopjafákkal, kutatta a rajtuk lévő faragások értelmezését és több mint 100 darabot készített is. Jelentősek az általa rekonstruált korabeli gyermekjátékok, melyből több makett megtalálható Kecskeméten a Szórakaténusz Házban. Munkásságáért több kitüntetést, elismerést kapott. Kesznyéten halt meg 2003. december 2-án.