Magyarország

Szankovits Tibor kovácsműhely mellett nőtt fel, ahol a késkészítés vágya már fiatal korában kialakult. A híres-neves késkészítő, Börcsök István kisebbik leányát, Börcsök Mártát vette el feleségül és vitte tovább az 1800-as évek óta tartó családi hagyományt. A mesterséget nemcsak apósától, hanem a kor legnevesebb mestereitől sajátította el. A számos rangos díjat elnyert mester munkái országszerte és a határokon túl is elismerést szereztek. Impozánsak a gazdagon díszített markolatok, melyeken rézből kireszelt és szaruba besütött, illetve csontba karcolozott motívumok jelennek meg. A számos magyarsághoz kötődő díszítmény közül a kiskakas szerepelt leggyakrabban a munkáin, így vált védjegyévé a ’80-as évek elején. Szankovits Tibor azok közé a késes mesterek közé tartozik, akik összekötő kapcsot jelentenek a 20. század első felében élt idősebb késes nemzedék és a mai fiatalabb alkotók között. Tudását fiainak adja tovább. Kézműves alkotómunkája egyúttal a hagyományos múlt és az előremutató jelen formálódó világának összehangolását szolgálja. Egyfelől a kések és bicskák évszázadok során kialakult formavilágát és technikáit őrzi, másfelől a gondolkodó és mindig újat kereső tervező napjainkban is aktualizálja, újítja a formák, technikák és díszítések széles skáláját, szorosan igazodva a társadalmi igényekhez. 1990-ben nyitotta meg Szentendrén, a Szankovits Késesház Múzeumot, amely nemzetközileg is elismert zarándokhelye a késes hagyományok iránt érdeklődőknek.