Magyarország

1944-ben született Hódmezővásárhelyen, általános és szakmai tanulmányait is szülővárosában végezte. Az Alföldi Porcelángyárban dolgozott, ám alkotókedvét a gyári munka nem elégítette ki, és 1980-ban önálló iparossá vált. Néprajzi és szakmai szempontból három stílusjegy korszakolja fazekasmesteri tevékenységét. A kezdeti időszak mázatlan edényei után az újvárosi fennálló edénytípus mázvirágos kantáit készítette. Az igazi kibontakozását a csúcsi fazekasok stílusa, a fehér alapon kobaltkék mázas kerámiák felújításában érte el. A régi formák és motívumok felhasználásával készült tányérok, tálak, butellák, korsók megformálása mellett arra törekedett, hogy a hagyományokon alapuló munkái jól illeszkedjenek a mai lakáskultúrába, ne csak díszül szolgáljanak, hanem használhatóak is legyenek. Ennek jegyében születtek étkészletei, ivókészletei, fűszertartói, kaspói. Később a harmadik városrész fazekasai, a tabáni tarkások színvilágával – a sárga alapon színes írókás – és edények készítésével kísérletezett. Szénási János a régi edények forma- és motívumkincsének felhasználásával teremt a mai igényeknek megfelelő használati tárgyakat. Edényeinek kivitelezése magas színvonalú technikai tudásról tanúskodik, mind a korongozást, mind a díszítést illetően. Ennek szakmai elismerését számos zsűrizett termék jelzi. Tagja a „Napsugaras” Dél-Tisza menti Népművészet Kulturális Egyesületnek, ahol a szervezeti közösségi munkából és a fiatalok neveléséből, szakmai irányításából is önzetlenül kiveszi a részét.